Lábatlan város

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Komárom-Esztergom megye
Kistérség: Esztergomi kistérség
Lakosság: 5306 fő
Terület: 26.35 km²
Népsűrűség: 201,37 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 33

Fekvése

A városka Komárom-Esztergom megyében a Duna mentén, a régi Budapest-Bécs útvonal illetve, az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonal mellett fekszik. 1950-ben egyesítették Lábatlant Piszke községgel. A hagyomány szerint Piszke község neve Duna Nedecze volt, amelyet később változtattak a jelenlegi nevére. A Lábatlan név eredetét sem lehet hitelesen megállapítani. A hagyomány szerint egy Lábatlan György nevű vitéz, aki háborúban elvesztette végtagját, lehetett itt az első birtokos. Van olyan változat is, hogy itt egy lábatlan remete élt. A nagyközség a városi címet 2004. július 1-jén nyerte el.

Története

A község hajdanán két településből állt: Lábatlanból és Piszkéből.

Piszke falu a Duna kanyarulatában épült, a település neve valószínűleg a szláv pesek (durvaszemű homok, vagy murva) szóból származik, amely a nyelvészek szerint a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. A hagyomány szerint a község neve Duna Nedecze volt, melyet később változtattak Piszkére. A falunak csak a főutcája fekszik sík területen, az összes többi utca hegyen vagy hegyoldalon van.

Lábatlan nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani, ezek közül egyik az, amely szerint réges-régen egy magyar királyt fogságba ejtett az ellenség, majd összebilincselték egyik hű katonájával. A katona levágta saját lábát csak azért, hogy a király bilincseiből kiszabadulva el tudjon menekülni. A király katonájának a Lábatlan nevet adományozta, s mellé azokat a földeket, amelyen Lábatlan község kialakult. Amit a község múltjáról bizonyosan tudunk, hogy a Zovard nemzetség ősi birtoka volt, tehát hazánk legrégebbi települései közé tartozik. Minden bizonnyal a honfoglalás óta lakott. A rómaiak korában a Duna mellett vezetett a határvonal (limes), amely a világtörténelem egyik legnagyobb katonai védereje volt. Erről Tokodon és Nyergesújfalun megerősített tábor, Lábatlanon, Neszmélyen és Dunaalmáson őrtorony tanúskodik.

III. Béla király német lakosságot telepített ide.

Piszke

Piszke nevét az oklevelekben 1300-ban említik először Pyzke alakban. Ekkor élt Piszkei János királyi ember, aki Bajnán járt el királyi ügyben.

1333-ban egyházának papja 2 gs, 1334-ben ugyancsak 2 garas pápai tizedet fizet.

1385-ben Lábatlani Helsinki Pál leánya és férje birtokolta mindkét községet.

Lábatlan

Lábatlan legkorábbi okleveles emléke 1267-ből maradt meg, amikor IV. Béla Miklós főlovászmesterének 18 eke földet adományozott Lábatlanon. A 14. század elejétől fejlődésnek indult, lakossága növekedett. A kereskedelmi útvonalak közelségének köszönhetően a község lakosai bekapcsolódhattak a piaci árutermelésbe. 1440-ben már állt református templom egy Árpád-házi templom romjain. A 17-18. században Lábatlanon és Karván a Nedeczky család majorságot tartott fenn.

Piszle és Lábatlan a történelem során többször cserélt gazdát. A község nagy emberei, tulajdonosai között meg kell említeni a Lábatlani, a Nagybaráti Huszár, a Nedeczky, a Reviczky, a Gerenday családot, Ratkovics Pál, Miskolczi József nevét.

A község első gyáralapítása a Gerenday család nevéhez fűződik, piszkei márványt termelt ki, amit Budapesten dolgoztak fel. Később Gerenday Antal hajóállomást is szerzett Piszkének, ahol a bécsi hajó is kikötött, és a kőfaragó üzemben készült árut hajóval szállították Pestre. Iskolája, állami elemi népiskola, iparostanonc és ismétlőiskola 1903-ban épült.

1944. március 19-én németek szállták meg a két falut, a zsidókat kitelepítették. A faluk következő év március 28-án szabadultak fel.

1950. szeptember 6-án Lábatlan és Piszke nagyközségeket Lábatlan néven egyesítették. Az egyesítés után az élet minden területén hatalmas és gyors fejlődés indult meg.

Ipar

A cementmű részlete

A község történetéhez szorosan kapcsolódik az ipar kialakulása. A lábatlani cementgyár létesítése, s ezzel Lábatlan iparosodásának megalapozása Konkoly Thege Balázs és Hanning Mátyás nevéhez fűződik. A gyár először egy 16 kamrás körkemencéből és egy 60 méteres kéményből állt. 1887-ben épült egy nagy aknakemence. A külföldi tőke beáramlása iparilag és néprajzilag is megváltoztatta Lábatlan településének jellegét. A lábatlani cement jó minőségével növelte a falu hírnevét és keresett építőanyag-ipari termékké vált. Nagymértékű gyárépítés 1952-ben kezdődött meg. Ennek során a régi gyárat csaknem teljes egészében lebontották és helyébe teljesen új, korszerű üzem épült. Elkészült a modern irodaépület, külön közfürdő is létesült a sportolók és a község lakossága részére. Ma már a svájci tulajdonosa van a gyárnak.

1908-ban kezdte működését az azbesztcement-papírgyár. Miskolczi József 1925-ben beszerzett egy papírgépet. Ezzel középfinom csomagolópapírt, kalapcsomagoló-papírt, egészségügyi papírt, dohánypapírt gyártottak. 1957-ben megkezdték az üzem korszerűsítését. 2 millió forintos beruházással megkezdődött a Lábatlani Vékonypapírgyár építése. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb gyára. A gyár ma többségi görög tulajdonban üzemel Piszke Papír Rt. néven üzemel.

1943 nyarán indult be a vasbeton-aljak gyártása. A gyár 1952-ben munkásszállót, 1954-ben lakótelepet létesített. 1964-ben mezőgazdasági betonelemek gyártása kezdődött meg. A gyár ma Pfleiderer Vasbeton Rt. néven működik.

Lábatlant és környékét, a Pisznicei-hegységet nagy mennyiségű vörös márvány alkotja. A bányaművelést az 1800-as évek végén indították meg. Ekkor lendült fel Piszke községben a kőfaragó ipar. A kőfaragók világszerte hírnevet szereztek értékes szobrászati és épületszobrászati termékeikkel. A termékei mind hazánkban, mind külföldön híresek. Innen szállították a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna Szállóhoz, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájához, a bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. Néhány évvel ezelőtt azonban a lábatlani kőfaragó telep megszűnt.

Nevezetességei

Gerenday Arborétum
Református templom

Források

Sztankovics Ferenc polgármester: Lábatlan (Komárom, 1994) 19 o. Ksz:(357-1994)
Nádasiné Balatoni Anna: Adatok Lábatlan néprajzához (Lábatlan, 2000 274. o) ISBN 963 00 4488 9
Győrffy György:Komárom vármegye.
KSH-jelentés

Következő községek

További községek